Fokú magas vérnyomás betegség, Navigációs menü
A terápia célja a vérnyomáscsökkentés mellett a célszerv károsodások és a társbetegségek gyógyítása is.
A magas vérnyomástól szenvedő beteg teljes állapotának felmérése után határozzák meg, fokú magas vérnyomás betegség milyen kockázati csoportba tartozik és ennek megfelelően milyen kezelésre azonnali antihypertensív gyógyszeres terápia, további monitorozás, életmódbeli változtatások, egyéb rizikófaktorok [75] kiiktatása van szüksége.
Mindezekről a változtatásokról kimutatták, hogy jelentősen csökkentik a hipertóniában szenvedők vérnyomását. A hipertónia visszaszorítása érdekében a lelki stressz csökkentését célzó különböző programokat hirdetnek, mint például a biofeedback biológiai visszacsatolása relaxáció, vagy a meditáció.
A tudományos vizsgálatok azonban többnyire nem támasztják alá ezek hatásosságát, mivel ezek a tanulmányok általában gyenge minőségűek. ASD 2 frakció magas vérnyomás esetén hosszú távú több mint 4 hetes alacsony nátriumtartalmú étrend fehérbőrű embereknél hatékonyan csökkenti a vérnyomást, mind magas, mind normális vérnyomásúaknál.
Az étrend egyik fő jellemzője a nátriumbevitel korlátozása, bár az étrend káliumbanmagnéziumbankalciumbanvalamint fehérjében is gazdag.
Ezek közül a leggyakoribbak: Életkor.
A fizikai mozgás hatására értágító anyagok nitrogén-monoxid, prosztaglandin, endorfin szintje megnő a vérben, míg csökken az ereket szűkítő anyagok szintje. Emellett javul az endotheldiszfunkció és ezzel párhuzamosan az erek tágulékonysága is.
A fizikai mozgás hatására csökkenő nyugalmi pulzusszám, csökkenő pulzus- és perctérfogat szintén vérnyomást csökkentő hatású. A mozgás emellett mérsékli az elhízást, jó hatással van az általános közérzetre fokú magas vérnyomás betegség csökkenti a belső feszültséget, a stresszt is.
A fentiek ellenére nem ajánlott az ellenőrzés nélküli testedzés, a nagyon magas pulzusszámot eredményező sportok, vagy a préseléssel, erőlködéssel járó sportok. Gyógyszeres kezelés[ szerkesztés ] A magas vérnyomás kezelésére jelenleg többféle vérnyomáscsökkentő gyógyszer létezik, amelyek különböző csoportokba oszthatók.
A kardiovaszkuláris kockázat beleértve a szívinfarktus és a stroke esélyét és a mért vérnyomásérték határozzák meg az előírt gyógyszereket. Nincs egyetértés a szakértők között abban, hogy melyik a legjobb gyógyszer. Ugyanezek az ajánlások az ACE-gátlók angiotenzin-konvertáló enzim gátlók használatát javasolják a fiatalabb betegek számára.
Az alfa-blokkolókat kivéve az előbb felsorolt gyógyszerek javasoltak Kanadában is. A JNC7 amerikai [8] és az ESH-ESC európai [9] módszertani ajánlások azt támogatják, hogy kétféle gyógyszerrel kezdjék a kezelést azok, akiknek a szisztolés vérnyomása több mint 20 Hgmm-rel, a diasztolés pedig több mint 10 Hgmm-rel magasabb az ideálisnál és vagy többletkockázatú betegek esetén.
A renin—angiotenzin rendszer gátlói és a kalciumcsatorna-blokkolók, valamint a renin-angiotenzin rendszer gátlói és a vizelethajtók együttes használata a leggyakoribb.
Bár ezek kényelmi szempontból vonzóak, leginkább azok számára megfelelőek, akiknél az egyes gyógyszerek dózisa be van állítva. A rezisztens hipertónia kezelésére az Egyesült Királyságban [99] és az Egyesült Államokban is kiadtak egy módszertani ajánlást.
Ezen kívül több sáv és több elnevezés létezik, de az közös bennük, hogy mindkét paraméter szisztolés, diasztolés esetén, ha az egyik érték magasabb, akkor azt értékeljük. Fontos tudni, hogy a vérnyomásértékek emelkedésével arányosan nőnek a kardiológiai megbetegedések kockázatai is, mint a stroke, szívinfarktus, alvási apnoe stb.
